Akik a ’80-as és ’90-es években nőttek fel, bizonyára emlékeznek ezekre az apró, műanyag patentgombokra. Mindenhol ott voltak – esőkabátokon, iskolai köpenyeken, gyerekruhákon, sőt bútorhuzatokon és sporttáskákon is. Bár manapság már kevésbé találkozunk velük, egykor a hétköznapok apró, de fontos kellékei voltak.
Egyszerűség, ami működött
Ezek a gombok két részből álltak, amelyek egyetlen nyomással összepattantak, és biztos, tartós zárást eredményeztek. Sokkal kényelmesebbek voltak, mint a hagyományos gombok, és nem igényeltek különösebb ügyességet. A gyerekek számára ideális megoldást jelentettek – egyetlen mozdulattal lehetett fel- vagy levenni a kabátot.
A hétköznapok apró varázsa
Ki ne emlékezne a jellegzetes „katt!” hangra, ami minden egyes gombolásnál hallatszott? Szinte rituálévá vált, amit minden óvodás és kisiskolás ismert. Persze az sem volt ritka, hogy egy patent leszakadt, és a köpeny vagy kabát már nem zárt úgy, ahogy kellett volna. Szerencsére a legtöbb háztartásban volt tartalék patentkészlet, amivel gyorsan orvosolni lehetett a problémát.
Hová tűntek?
A recept többi része a következő oldalon folytatódik.
