Sokan nem is gondolnák, hogy a kéményben lerakódott korom akár komoly tűzesethez is vezethet. Pedig ez egyáltalán nem ritka jelenség. A korom ugyanis 98%-ban szénből áll, tehát szinte alig különbözik a széntől – így könnyen meggyulladhat. Nézzük meg, mi történik ilyenkor, és hogyan előzhetjük meg a bajt.
Képzeljünk el egy helyzetet: hosszú ideje nem tisztítottuk ki a kályha vagy kazán kéményét, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a huzat gyengült. Ez az első figyelmeztető jel, hogy a koromlerakódások szűkítik a füst útját. Ilyenkor sokan megpróbálják növelni a huzatot úgy, hogy kinyitják a hamutartót és a huzatszabályzót – ezzel azonban csak súlyosbítják a helyzetet. A megnövekedett oxigénmennyiség hatására a csőben hirtelen megugrik a hőmérséklet, és a felszabaduló szénrészecskék meggyújtják a kormot – sokszor anélkül, hogy azonnal észrevennénk. A közeledő veszély első jelei lehetnek a kéményből hallható zúgás vagy a kiszálló szikrák.
A folyamat fizikai hátteréhez hozzátartozik, hogy a korom égése során akár 1200 °C-os hőmérséklet is kialakulhat, ami komolyan károsíthatja a kémény falát, sőt a környező anyagokat is meggyújthatja. Az egyik esetről a közösségi médiában is beszámoltak: egy azbeszt-cement csőben keletkezett koromtűz a tulajdonos távollétében robbanást okozott, amely teljesen megsemmisítette a vezetéket.
A recept többi része a következő oldalon folytatódik.
